Vezetői túlterheltség!!! – Ennek így kell lennie?
Ha nem rendelkezik egy multicég biztonságot adó tőkehátterével, és több évtizeden át tesztelt sikeres működési mintájával, akkor hajlamos úgy érezni, hogy ő és cége úgy hánykolódik a piacon, mint viharos tengeren a hullámok által dobált dióhéj, amely bármelyik pillanatban elmerülhet. Nem aludhat nyugodtan, és egy pillanatra sem lankadhat a figyelme, mert bármikor jöhet egy olyan dolog, ami vészhelyzetet okozhat, és azonnali intézkedést kíván…
Manapság a kis és középvállalkozások nagy része pengeélen táncol!
Tőkehiánnyal és munkaerőproblémákkal küszködik! Nem tudja megfelelően fizetni az alkalmazottait, és a cégvezetőnek egyre több idejét foglalja le a kintlévőségek utáni hajsza…
A cégvezető egyre többet dolgozik, és saját többletmunkájával igyekszik ellensúlyozni a piac egyre erősödő nyomását. Mindenről tudnia kell, mert az egyre nagyobb konkurencia, és a növekvő kínálat miatt olyan kicsire apadt az árrés, hogy lassan már minden áralkuban neki kell mérlegelnie: megéri-e még ennyiért odaadni? Hogyan bízhatná ezt a munkatársakra, hiszen nem az ő pénzükről van szó! Az ő szemléletük teljesen más! Ők nem tulajdonosok! Nekik mindegy… Manapság már lasszóval is nehéz olyan munkatársat találni, aki sajátjaként kezeli a céget, és mindent megtesz annak fejlődéséért. Már senkiben sem bízhatunk, hiszen annyi rémtörténetet lehet hallani!!! (Otthagyta, meglopta, konkurens céget csinált, elvitte a partnerek jó részét, stb…)
A napokban elgondolkodtam ezen. Tényleg ennyit változott a világ? Valóban nincs más út, csak az, hogy évről évre többet dolgozunk, egyre kevesebb pénzért? Normális dolog az, hogy az ember már este, vagy hétköznap sem meri kikapcsolni a mobilját, nehogy elszalasszon egy esetleges megrendelést? Tényleg mindenhez mi, vezetők kellünk személyesen?
Arra jöttem rá, hogy ami miatt manapság sok helyen így mennek a dolgok, az egy olyan valami, amely néhány évtizeddel ezelőtt még megvolt, de mára hiánycikké vált: a munkatársak iránti bizalom!
Mit is jelent ez egy vezető-beosztott kapcsolatban? Mi a baj az elszámolással?
Rájöttem! Az elszámolás alapjával van baj! Azt figyeljük, hogy a munkatárs mit csinál, ahelyett, hogy a tevékenység eredményével törődnénk. Ez egy nagyon veszélyes csapda! Egyre több példát látunk arra, hogy egy munkatárs rendkívül látványosan tevékenykedik, de annak vajmi kevés az eredménye! Persze ő meg van arról győződve, hogy nagy hasznára van a cégnek. Sőt – nem érti, hogy miként lehetséges az, hogy ennek ellenére alul van fizetve! Azért akad ellenpélda is: lehet, hogy tényleg nem tudjuk kellően megfizetni az igazán termelékeny munkatársat. Pedig ő aztán igazán megérdemelné… Miért van ez így? Mert a jogosan neki járó jövedelem egy részét kénytelenek vagyunk a léhűtőknek kifizetni, hiszen nem tudjuk objektív eszközökkel megmérni teljesítményüket. Nehéz kiszúrni, ki az aki tényleg termel, és ki az, aki csak megvezet bennünket. Kénytelenek vagyunk találgatásokba bocsátkozni, vagy “pofapénzt” osztani!
Lehet, hogyha pontosan meg tudnánk mérni egy munkatárs által előállított termék mennyiségét, és értékét, akkor könnyebb lenne megbízni benne? Talán újra helyreállítható lenne a BIZALOM? Könnyebben kiadhatnánk egy csomó olyan feladatot a kezünkből, amihez csak azért ragaszkodunk, mert félünk, hogy nem tudjuk megfelelően kontrollálni, hogy valaki rendesen elvégzi-e? Ezzel csökkenne a leterheltségünk, és több időt tudnánk pihenéssel, a családunk körében tölteni?
Ha ily módon újra díjazhatóvá válna a kiemelkedő teljesítmény, akkor lehet, hogy motiváltabbak lennének a munkatársak, és könnyebb lenne őket megtartani? Még azt is ki lehetne deríteni, hogy ki termeli a nyereséget, és ki az aki csak a vérünket szívja?
Bizton állíthatom, hogy ez igaz!
2. Csak az ár alapján döntesz!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy számunkra új árut vagy szolgáltatást kizárólag az ára alapján ítéljünk meg. Van olyan, hogy valami első látásra olcsónak tűnik, de később mégis rosszul járunk vele. Előfordulhat, hogy egy dolognak először sokkaljuk az árát, végül mégis jó befektetésnek bizonyul.
Van egy ősi zsidó közmondás, miszerint: „Nem vagyok olyan gazdag ember, hogy olcsó termékeket vásároljak!” Tehát: nem az a baj, ha valami sokba kerül, hanem az, ha a rászánt összeg nem térül meg.
Soha ne vegyél részt olyan tréningen, ahol nem adnak garanciát a részvételi díj visszafizetésére, ha azzal nem vagy megelégedve! Az a cég, amely nem mer ilyen biztosítékot adni, nem bízik a saját szolgáltatásában. Te megbíznál benne?
3. Nem teszteled le a tréningcéget!
Messziről jött ember azt mond, amit akar…
Járd körbe a dolgot, mielőtt meghoznád a döntést!
– Kérdezd meg ismerőseidet, akiknek már volt személyes tapasztalata a kiválasztott céggel kapcsolatban! A legjobb, ha olyan valakivel tudsz beszélni, aki elvégezte már azt a tanfolyamot, ami iránt érdeklődsz. Ha erre valami miatt nincs lehetőséged, akkor is minden esetben kérj referenciákat!
– Ragaszkodj egy személyes találkozóhoz a cég egyik képviselőjével! Ez többet fog Neked mondani, mint egy reklám, vagy hirdetés.
– Kérj lehetőséget arra, hogy beülj egy rövid előadásra, így személyes benyomásokat szerezhetsz az előadóval és az anyag használhatóságával kapcsolatban!
Ha végigolvastad a fentieket, akkor biztosan nem szeretnéd elkövetni ugyanezeket a hibákat.
Győződj meg róla személyesen, hogy amit mi tudunk nyújtani, megfelel- e Neked!