Vezetői csapdák!!! – Hogyan kerülhetjük ki őket?
Az utóbbi években több ezer vezetővel találkoztam különböző cégeknél. Voltak köztük kezdők, és tapasztaltak, kompetensek, és „kóklerek”, túlterheltek, és stresszesek, és persze olyanok is, akik szervezettek voltak, és hatékonyan gazdálkodtak idejükkel. Viszont azt tapasztaltam, hogy kevesen végzik igazán tudatosan a munkájukat!
Ha jobban megnézzük a dolgot, könnyen felfedezhetjük, hogy minden helyzetben kétféle pozíció létezik: vagy mi irányítjuk a szituációt, vagy minket irányít valaki, vagy valami! Vagy mi okozzuk azt ami történik körülöttünk, vagy valakinek, valaminek a hatására cselekszünk – tehát csak reagálunk valamire!
Egy jó vezető persze rendeletetésétől fogva irányító pozícióban van! Ő nem egy olyan személy, aki csupán formálisan van kinevezve, hanem valaki, aki ténylegesen képes kézben tartani a szervezetet, megfelelő kontrollt tud gyakorolni, és képes elérni a munkatársaknál a megfelelő színtű Termelést!
A fentiek elérésének útjában leginkább az áll, hogy előbb utóbb majd minden vezető „áldozatul esik” a következő vezetői csapdák valamelyikének:
-
Elvégezzük a feladatokat a munkatársak helyett!!! Súlyos hibát követünk el, mert ezzel rászoktatjuk őket, hogy „majd a főnök megoldja a problémákat”! Leszoktatjuk őket a gondolkodásról, és a felelősségvállalásról. Ezzel azt érjük el, hogy ha nem vagyunk a helyszínen, akkor általában elakadnak a dolgok, hiszen mindenki arra vár, hogy megérkezzünk, és mi döntsünk! Ez a kézi vezérlés, vagy más néven „egykezezés”. Ez a hozzállás a vezetői túlterheltség fő oka! Minden olyan perc, amit vezetőként más munkájának az elvégzésével töltünk, az egy olyan perc, amit saját területünkön elveszítünk! A beosztott hivatott a vezető problémáit megoldani, nem pedig fordítva. (Ha a beosztott csak gondokat okoz – minek van ott? Egy cég nem szociális intézmény, hanem profitorientált vállalkozás…)
-
Hagyjuk magunkat megdumálni! A munkatársak kísérletet tesznek arra, hogy magyarázatokat gyártsanak, vagy ellenérveket fogalmazzanak meg, ha nem értik, mi a célja az adott feladatnak, vagy nincs kedvük megcsinálni valamit. Ha bedőlünk ennek, akkor szembe kell néznünk azzal, hogy nem lesznek elvégezve a feladatok, és ez mindig feszültségek forrása lesz. A döntés előtt persze érdemes meghallgatnunk a beosztottak véleményét, de a döntést követően, már csak feladatok, és határidők vannak, amiket számon kell kérnünk! Legyünk ebben határozottabbak! Szánjunk időt arra, hogy megértessük a munkatársakkal, mi miatt fontos az adott feladat!
-
Az alapján hozunk döntéseket, hogy azok mennyire lennének népszerűek! Ha így teszünk, akkor rövidesen hiteltelenné válunk a beosztottak előtt, és formális vezetővé válunk! A cégvezetőként nem népszerűségi versenyt kell nyernünk, hanem a vállalat érdekében kell felelős döntéseket hoznunk! Egy csoport érdeke mindig fontosabb, mint az egyéné! Ezt érdemes szem előtt tartanunk! Egyébként sem tudunk olyan döntéseket hozni, amelyek mindenkinek egyformán megfelelnek…
-
Megvonjuk a döntési jogkört a munkatársaktól! Ez esetben a munkatársak megutálják a munkakörüket, mert nem lehetnek eléggé önállóak. Nem lesz sikerélményük, ha elvégeznek valamit, és nem fogják a feladatot magukénak érezni, hiszen csupán végrehajtó szerepkörre lesznek kárhoztatva! Ez olyan, mintha azt mondanánk nekik: „te nem azért vagy itt, hogy gondolkodj, hanem azért, hogy megcsináld, amit mondok”! Ez durva leértékelése egy munkatársnak, és csökkenti a motivációját! Emiatt állandóan falakba fogunk ütközni, és ne lepődjünk meg, ha nagy lesz a jövés-menés cégen belül, mert a munkatársak sűrűn otthagynak minket!
-
Nem ellenőrizzük a kiadott feladatokat! Ezt a munkatársak gyorsan felfedezik, és rövidesen elkezdenek ezzel visszaélni – odázzák, vagy nem hajtják végre feladatokat. Persze ez általában csak utólag derül ki, amikor már csak komoly veszteségek árán lehet kezelni a helyzetet. A vezető munkája ezáltal olyanná válik, mint egy pilótáé, aki műszerek nélkül repül, és az irányítótoronyból mindig bemondják neki, hogy hol járt 5 perccel ezelőtt – vakrepülést végez! Csak késve fogunk tudni reagálni a dolgokra, és ez egy idő után végzetes következményekkel járhat. Az események irányítanak minket, és nem fordítva! Állandóan kénytelenek leszünk kényszeres lépéseket tenni… Ennek elkerülésére érdemes egy korrekt, és pontos mérési rendszert bevezetnünk, ami azonnal jelzi a jó teljesítményt, vagy az esetleges hiányosságokat.
Az a vezető, aki figyel a fentiekre, képes a saját feladataira koncentrálni, és hatékonyabban végezheti munkáját. Persze nem árt, ha egyéb vezetői eszközöknek is birtokába kerül!