A saját munkatársaink: fizetett ellenségek?!?
Sok helyen mondják azt, hogy egy alkalmazott hozzáállása nem lehet olyan, mint azé, aki a saját vállalkozását vezeti. Általános vélemény, hogy egy beosztott híján van a sokat emlegetett Tulajdonosi szemléletnek.
Ez valóban így van? Tényleg kibékíthetetlen ellentét feszül a beosztott és a vezető, ill. a beosztott és a tulajdonos között? Biztos, hogy egy munkatárs érdekei mindig mások, mint az őt irányító embereké?
Legyünk őszinték saját magunkhoz! Morfondíroztunk-e már azon egy új munkavállaló felvételekor, hogy többe fog-e kerülni a foglalkoztatása a cégnek, mint amennyit
képes lesz megtermelni? Eszünkbe jutott-e már, hogy alkalmazottaink tulajdonképpen csak „költségtényezők”? Volt-e már vezetőként, vagy tulajdonosként az az érzésünk, hogy a saját munkatársaink ellenünk dolgoznak? Felmerült-e bennünk, hogy nem érdemlik meg a bérüket, amit kifizetünk nekik? Más szóval: gondoltunk-e már arra, hogy kígyót melengetünk a keblünkön? Lehetséges lenne, hogy saját munkatársaink:
FIZETETT ELLENSÉGEK??
BIZTOS, HOGY NEM!!!
Ha nem, akkor ez egy olyan dolog, amivel nekünk vezetőként azonnal foglalkoznunk kell! Ne becsüljük le ennek a jelentőségét! Ha mindenki más irányba rángatja a szekeret, akkor az merre fog megmozdulni??? Mennyi energiát kell arra elpazarolnunk, hogy a járművet képesek legyünk egyenesben tartani? Nyilván sokat!!!
De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy ilyenkor a kollégák sem érzik úgy, hogy egy hajóban ülünk! Együttműködési készségük minimális! Nem egy irányba húzzuk az evezőket, mert nem közösek az érdekek. A célok különbözősége miatt nincs csapat!
Mindenki csak a saját érdekei miatt dolgozik!
Ezen minél hamarabb változtatnunk kell!
A vezetőnek komoly felelőssége, hogy cégének világos, és egyértelmű céljai legyenek, azok ismertté váljanak a munkatársak előtt, és elérje, hogy ők is mellé álljanak. Ha ezt nem sikerül elérni, akkor küzdeni sem fognak érte! Egy vállalkozást, egy szervezetet mindig a közös célok tartanak össze! Ezek köré szerveződik a csoport! Azok, akik nem tudnak azonosulni velük, hosszú távon úgysem maradnak nálunk!
Soha nem a munkatársak igényeihez kell igazítanunk a célokat, hiszen ahány ember, várhatóan annyiféle igénnyel fog fellépni… A kitűzött célokhoz kell embereket keresnünk, akik hajlandóak ezért egy korrekt érdekeltségben dolgozni! Az anyagi érdekeltségi rendszernek egy objektív mérési rendszeren kell nyugodnia, különben az nem fog megfelelően működni a kialakuló bérfeszültség miatt! Az objektív rendszer ez esetben nem csak azt jelenti, hogy tárgyilagos, és valós adatokra épülő, hanem azt is, hogy megegyezésekre alapuló, és mindkét fél számára elfogadható.
Amennyiben egy olyan rendszert sikerül kialakítanunk, amiben a munkatársnak ugyanaz
lesz az érdeke, mint a vezetőnek, vagy a tulajdonosnak, akkor neki is nagyobb lesz a munkakedve, és együttműködési készsége nő. Ehhez egy dologra van szükség:
Ha valaki többet termel, akkor az a cég számára is többletbevételt hoz. Ezért nagyobb
erkölcsi megbecsülést érdemel, és anyagilag is jobban kell járnia! Csak ebben az esetben számíthatunk arra, hogy a személy munkához való hozzáállása, és a termelékenysége javulni fog. A gyenge teljesítményt büntetnünk, a jó teljesítményt díjaznunk kell, ha továbbra is többlettermelést akarunk kapni! A jó eredmények miatt a munkatársnak több sikerélménye lesz, javul a morálja, és stabilabbá válik, ezért a hatékonysága tovább nő. És nekünk vezetőként pontosan erre van szükségünk!
Ne tűrjük meg cégünkben a gyengén teljesítőket, mert csak lehúzzák magukkal a többieket! Nem beszélve arról, hogy az ő bérüket a jól dolgozók termeléséből kell kigazdálkodnunk… (ez nem lenne korrekt!).
Ha a fenti gondolatokat értékesnek tartod, és nyitott vagy további információkra is, akkor érdemes eljönnöd két órás, ingyenes, vezetőknek szóló bemutató előadásunkra!
Győződj meg róla személyesen, hogy amit mi tudunk nyújtani, megfelel- e Neked!