„K.B. vagyok, 46 éves, ügyvezetőként irányítom saját Kft-met.

A vállalkozás 8 éve működik, mondhatni átlagosan jól (vagy rosszul). 18 alkalmazottat foglalkoztat , és minden évben produkált némi fejlődést. A kezdetek óta sokat dolgoztam, de nem volt ezzel bajom , mert szerettem csinálni. Gyerekkorom óta tervezgettem, hogy egyszer majd saját vállalkozásom lesz. Csak a feleségem reklamált időnként, hogy sosem vagyok otthon, alig van közös programunk, meg nyaralni sem nagyon járunk.

Nem mintha nem engedhettük volna meg magunknak, csak hát a munka… A gyerekeimet is ritkán láttam, és egy kicsit fájt, ilyenkor azzal vigasztaltam magam, ez az ára annak, hogy mindent meg tudjak adni nekik. Időnként el is hittem saját magamnak.

Azon a hétfő reggelen a szokásosnál kicsit rosszabb hangulatban voltam. Úgy éreztem, összecsaptak a hullámok a fejem fölött. 11 óra körül – éppen át akartam szaladni az üzembe ellenőrizni , hogy halad a sürgős munka – jelent meg nálam az üzletkötő.

Állítólag előző héten beszéltünk telefonon, és én adtam ezt az időpontot, de ha megfeszültem, sem emlékeztem rá. Gyorsan kiderült, hogy a fiatalember egy tanácsadással és oktatással foglalkozó céget képvisel. Ekkor úgy éreztem, a nap elérte a mélypontját. Jelen állapotomban úgy hiányzott egy fejtágítás, mint egy nekifutásból hátbavágás szívlapáttal.

Éppen arra készültem, hogy udvariasan kiteszem az üzletkötő szűrét, amikor az egy érdekes
kérdést tett fel: Ha a Kft-t egy emberi testhez hasonlítanánk, mit mondhatnánk, hogyan működik a keringési rendszere?

Ezen elgondolkodtam. Hogyan? Persze előfordul, hogy információk elvesznek vagy késnek. Időnként többször kell kiadnom egy utasítást, és külön rá kell kérdeznem, hogy végrehajtották-e. Van úgy, hogy egy feladat végrehajtásánál bizonytalanságot okoz, kinek is a feladata pontosan. De hát ez mindenhol így van. Ezt meg is mondtam az üzletkötőnek, kicsit talán ingerültebben a kelleténél. A fiatalember újabb kérdést tett fel: Ha gondok vannak a keringési rendszerrel, az nyilván túlterheli a szívet, igaz?

Ez megfogott. Én is nagyon szeretek „képesen” fogalmazni, azaz egy példán keresztül mutatni be, mire gondolok. Egyből rájöttem, hogy a szív ebben az esetben az ügyvezetőt, azaz engem jelképez. De az eddig fel sem merült bennem, hogy azért dolgozom annyit, mert nem jó a cég „keringési rendszere”.

– Ha jól értem, akkor ezért van itt?
– Igen, van lehetőség másképp csinálni, de csak ha érdekli.

Azóta sem tudtam megmagyarázni magamnak, miért egyeztem bele. Annyi, ilyen témájú megkeresést kaptam már, de soha nem vettem komolyan őket. Most viszont gondolkodóba estem és úgy éreztem: talán tényleg… Ennek ellenére szkeptikusan ültem be a  három napos előadásra. Délelőtt még a hibákra koncentráltam, és kaján örömmel „pipáltam ki” minden egyes felfedezett bakit. Aztán délután már azon kaptam magam, hogy érdeklődéssel hallgatom az elhangzottakat. Igazán azonban este lepődtem meg. Fáradt voltam, ezért időben lefeküdtem aludni, hogy ki tudjam pihenni magam.
Ám nem jött álom a szememre. Azt tervezgettem, mit és hogyan fogok megváltoztatni a cégben, és szabályosan meg kellett erőszakolnom magam, hogy végre elaludjak. A tréning második és harmadik napját már „végigdolgoztam” és alig vártam, hogy hétfő legyen. Évek óta nem éreztem ilyen aktivitást magamban!

Hétfőn aztán nekiláttam a cég „újjáépítésének”. Időnként megdöbbentem azon, mekkora ellenállásba ütköztem a munkatársak részéről. Szerencsére erre felhívták a figyelmemet, és segítséget is kaptam a trénertől. Ennek ellenére voltak pillanatok, amikor úgy éreztem: feladom, inkább maradjon minden a megszokott kerékvágásban.

Először a feleségem vette észre a változást. Péntek este volt, a szokottnál előbb értem haza, így együtt vacsoráztunk, ami korábban nem volt jellemző.
– Mostanában sokkal nyugodtabbnak látszol, tudod? Annak is örülök, hogy sokkal több időt töltesz 
  itthon, mint régebben.

És tényleg!

Bár eddig a pillanatig nem tűnt fel, de most, hogy a feleségem felhívta rá a figyelmemet, rádöbbentem: az utóbbi időben valóban „lenyugodtam”, megszűnt az a belső, ideges vibrálás, ami korábban szinte állandóan velem volt. Új, addig ismeretlen érzés vette át a helyét; egyfajta belső béke és nyugalom. Aztán rájöttem, hogy ez utóbbi pár hónap erőfeszítéseinek gyümölcse. Sikerült, amit elterveztem, megreformáltam a cég „keringését”, és most minden sokkal olajozottabban működik, mint korábban.”

Reméljük, a történet nem egyedi! A kérdés: A Te cégednek a szíve mennyire túlterhelt?
Szeretnéd tudni, hogy mi kell a megoldáshoz?