Vezetői túlterheltség!!! - Ennek így kell lennie?

Nyomtatás

Sajnos a mai világban egyre kevésbé számít meglepetésnek, ha egy cég vezetője túlterhelt. Pláne igaz ez akkor, ha valaki a saját cégét vezeti.

Ha nem rendelkezik egy multicég biztonságot adó tőkehátterével, és több évtizeden át tesztelt sikeres működési mintájával, akkor hajlamos úgy érezni, hogy ő és cége úgy hánykolódik a piacon, mint viharos tengeren a hullámok által dobált dióhéj, amely bármelyik pillanatban elmerülhet. Nem aludhat nyugodtan, és egy pillanatra sem lankadhat a figyelme, mert bármikor jöhet egy olyan dolog, ami vészhelyzetet okozhat, és azonnali intézkedést kíván...


Manapság a kis és középvállalkozások nagy része pengeélen táncol!


Tőkehiánnyal és munkaerőproblémákkal küszködik! Nem tudja megfelelően fizetni az alkalmazottait, és a cégvezetőnek egyre több idejét foglalja le a kintlévőségek utáni hajsza...

 
 
Ennek ellenére nagyrészt talpon maradnak - de milyen áron??? 

A cégvezető egyre többet dolgozik, és saját többletmunkájával igyekszik ellensúlyozni a  piac egyre erősödő nyomását. Mindenről tudnia kell, mert az egyre nagyobb konkurencia, és a növekvő kínálat miatt olyan kicsire apadt az árrés, hogy lassan már minden áralkuban neki kell mérlegelnie: megéri-e még ennyiért odaadni?  Hogyan bízhatná ezt a munkatársakra, hiszen nem az ő pénzükről van szó! Az ő szemléletük teljesen más! Ők nem tulajdonosok! Nekik mindegy... Manapság már lasszóval is nehéz olyan munkatársat találni, aki sajátjaként kezeli a céget, és mindent megtesz annak fejlődéséért. Már senkiben sem bízhatunk, hiszen annyi rémtörténetet lehet hallani!!! (Otthagyta, meglopta, konkurens céget csinált, elvitte a partnerek jó részét, stb...)

A napokban elgondolkodtam ezen. Tényleg ennyit változott a világ? Valóban nincs más út, csak az, hogy évről évre többet dolgozunk, egyre kevesebb pénzért? Normális dolog az, hogy az ember már este, vagy hétköznap sem meri kikapcsolni a mobilját, nehogy elszalasszon egy esetleges megrendelést? Tényleg mindenhez mi, vezetők kellünk személyesen?  

Arra jöttem rá, hogy ami miatt manapság sok helyen így mennek a dolgok, az egy olyan valami, amely néhány évtizeddel ezelőtt még megvolt, de mára hiánycikké vált:

 
 
a munkatársak iránti bizalom! 

Mit is jelent ez egy vezető-beosztott kapcsolatban? Mi a baj az elszámolással? 

Rájöttem! Az elszámolás alapjával van baj! Azt figyeljük, hogy a munkatárs mit csinál, ahelyett, hogy a tevékenység eredményével törődnénk. Ez egy nagyon veszélyes csapda! Egyre több példát látunk arra, hogy egy munkatárs rendkívül látványosan tevékenykedik, de annak vajmi kevés az eredménye! Persze ő meg van arról győződve, hogy nagy hasznára van a cégnek. Sőt - nem érti, hogy miként lehetséges az, hogy ennek ellenére alul van fizetve! Azért akad ellenpélda is: lehet, hogy tényleg nem tudjuk kellően megfizetni az igazán termelékeny munkatársat. Pedig ő aztán igazán megérdemelné... Miért van ez így? Mert a jogosan neki járó jövedelem egy részét kénytelenek vagyunk a léhűtőknek kifizetni, hiszen nem tudjuk objektív eszközökkel megmérni teljesítményüket. Nehéz kiszúrni, ki az aki tényleg termel, és ki az, aki csak megvezet bennünket. Kénytelenek vagyunk találgatásokba bocsátkozni, vagy "pofapénzt" osztani! 

 
 
Csoda, hogy nem tudunk megbízni bennük?
 
De hogyan lehet kiszűrni azokat, akiknek a munkája nem elég eredményes? Csak egyféleképpen! Korrekt módon meg kell határoznunk azt a produktumot, amit várunk tőlük! Ez sokszor nem is olyan könnyű, de korántsem lehetetlen! Volt annak idején egy ember, akit úgy hívtak, Gallileo Gallilei. Ő azt mondta: "amit meg tudsz mérni, azt mérd meg, amit nem tudsz megmérni, azt tedd mérhetővé"!

Lehet, hogyha pontosan meg tudnánk mérni egy munkatárs által előállított termék mennyiségét, és értékét, akkor könnyebb lenne megbízni benne? Talán újra helyreállítható lenne a BIZALOM? Könnyebben kiadhatnánk egy csomó olyan feladatot a kezünkből, amihez csak azért ragaszkodunk, mert félünk, hogy nem tudjuk megfelelően kontrollálni, hogy valaki rendesen elvégzi-e? Ezzel csökkenne a leterheltségünk, és több időt tudnánk pihenéssel, a családunk körében tölteni?

Ha ily módon újra díjazhatóvá válna a kiemelkedő teljesítmény, akkor lehet, hogy motiváltabbak lennének a munkatársak, és könnyebb lenne őket megtartani? Még azt is ki lehetne deríteni, hogy ki termeli a nyereséget, és ki az aki csak a vérünket szívja?

Bizton állíthatom, hogy ez igaz!

 
Ha a fenti gondolatokat értékesnek tartod, és nyitott vagy további információkra is, akkor érdemes eljönnöd két órás, ingyenes, vezetőknek szóló bemutató előadásunkra!